BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

Könyvem: A Boszorka Fénye hivatalos honlapja:(katt a képre)

Bíborhajú - A boszorka fénye
free counters

2009. szeptember 4., péntek

23. Patthelyzet (7.rész)





Az éjszakás nővér, aki nem oly rég visszakísérte Renée-t Bella kórtermébe, unottan, robotszerűen ellenőrizte a monitor adatait, valamint a csövek szívását. Már indult volna tovább a dolgára, de a Bella szívműködését ábrázoló grafikonon megakadt a szeme.

"Nocsak, ez még akkor sem normális kiugrás, ha éppen ekkor ébredt fel." – töprengett magában, én pedig nem idegeskedtem, hiszen tisztában voltam vele, hogy Bella általában így reagál a testi kontaktusra velem.

– Aggódsz valamiért? – kérdezte aggodalmasan a nővér, majd magyarázatképpen Bella értetlen arckifejezésére hozzátette. – A szívritmusod itt egy kicsit felgyorsult.

– Jól vagyok, köszönöm – igyekezett Bella megnyugtatni, sejtettem, hogy nem akar elaludni, míg minden részlet a helyére nem került a fejében a történtekkel kapcsolatban.

"Na, persze. Ez a pulzusszám semmi jóra nem utal. A legjobb lesz, ha..."

– Szólok a főnöknek, hogy felébredtél – folytatta hangosan a gondolatmenetet, miközben a háta közepére kívánta az egész munkáját. – Egy percen belül itt lesz, hogy megnézzen.

Kiviharzott a kórteremből, mielőtt megszólalhattunk volna, én pedig Bella ágyához siettem. Szerettem volna megkérdezni, hogy minden rendben van-e, de megelőzött.

– Te elloptál egy kocsit? – tromfolt le szemrehányón, én meg önfeledten rámosolyogtam.

Ő már valóban az én Bellám volt.

– Jó kis kocsi volt, nagyon gyors – ecseteltem, de azt már nem kötöttem az orrára, hogy a kocsival nem én jöttem, hanem a családom, mert én túl lassúnak találtam ezt a szupergyors járgányt.

– Hogy esett a szunyókálás? – kérdezte évődve, mire a mosoly lehervadt az arcomról.

– Érdekes volt – jellemeztem, de nem a legmegfelelőbb szót találtam meg erre a helyzetre.

– Merthogy? – kíváncsiskodott, én pedig összeszűkült szemmel figyeltem a reakcióit, miközben beszéltem.

– Meglepődtem – mondtam csöndesen finomítva az érzelmeimet, amikre leginkább a döbbenet volt a jobb jelző. Nem akartam megijeszteni, de tisztán akartam látni. Tudni akartam, miért akar Forksban maradni, amikor imádott anyja egy olyan helyen biztosít neki biztonságos otthont, amire mindig is vágyott. – Azt hittem, Florida... és édesanyád... szóval, hogy pontosan erre vágyakozol.

Nem értette, miről beszélek, én meg nem értettem, hogy mi nem világos a számára a kérdésemből. Logikus lépés lett volna, ha egyszerűen összecuccol és valóban elköltözik Forksnak még a környékéről is. Szemöldökét összevonva próbálta összerakni a szavaimat.

– De hát neked Floridában egész nap a szobában kellene rostokolnod – magyarázta olyan hangnemben, mintha az, amit mond magától értetődő lett volna. – Csak éjszaka jöhetnél elő, mint egy valódi vámpír.

Naivitásán csaknem hangosan felnevettem. Más esetben nem is bírtam volna visszafojtani a mosolyomat, hiszen ennél valódibb vámpír, mint amilyen jelen állapotomban létezem, nem is lehettem volna. Kíváncsi lettem volna, vajon mire akart ezzel célozni, de elméje a sérülések következtében sem lett nyitottabb, igyekeztem nem bosszankodni emiatt.

– Én Forksban maradnék, Bella. Vagy valamilyen hasonló helyen, ahol nem árthatok neked többet – mondtam neki, lassan beszéltem, jól artikuláltam, hogy a gyógyszerek okozta esetleges ködöt áttörjem, és a szavaim eljussanak a tudatáig, hogy én miként képzelem a jövőnket. Készen álltam elhagyni őt, ha erre kér. Egyébként semmiképp.

Végre láttam a szemeiben a felismerést, megértette, mit szeretnék a tudtára hozni, és egyik felem bizakodott, hogy értsen egyet velem. Az önzőbb felem ujjongott, amikor a monitor hangos csipogása jelezte felém Bella tiltakozását. Belenéztem barna szemeibe, melyek tágra nyíltak a rémülettől. Szíve őrült iramot diktált, zihálva szedte a levegőt, beletelt néhány perbe, mire rájöttem, hogy amiatt borult ki ennyire, amit én mondtam neki.

Addigra már megérkezett a főnővér, és ellenőrizte mindazt, amit a másik nővér alig egy perccel ezelőtt. A gondolatai lényegesen barátságosabbak voltak, mint a másiké, bár a megjelenése kevésbé volt megnyerő.

"Szegénykém, jól összetörte magát. Nem tudok most máshogy segíteni rajta, csak ha elaltatom. Könnyebben átvészelné a szentem. De ez a fiú sem semmi, mindig mellette van, amióta bekerült. Még gondoskodóbb, mint a szeleburdi mamija." – elmélkedett, de fennhangon csak a szigorú elhatározást közölte.

– Itt az ideje egy újabb adag fájdalomcsillapítónak – jelentette ki megkocogtatva az infúziós palackot, szinte ledöbbent, amikor Bella tagadólag próbálta megrázni a fejét.

– Nem, nem. Nincs szükségem semmire – mondta és igyekezett nagyon határozottnak, épnek mutatkozni, de még a főnővér is észrevette az arcán, meg a hangjában a pánikot.

Most értettem csak meg, amit egyszer mondott nekem Bella még az elején. Egyszer mesélte, hogy Renée úgy gondolja, olyan, mint egy nyitott könyv, ha az érzelmeiről van szó. Végeredményében igaz állítás volt, csak ismerni kellett hozzá a testbeszédet és Bellát.

– Nem kell hősködni, aranyom. Nem szabad megerőltetned magad, pihenned kell! – nyugtatta a nővér, és igyekezett meggyőzni őt, persze hiába. Végül beadta a derekát. – Rendben! Ha mégis úgy érzed, itt az ideje, csak nyomd meg a hívógombot.

"Kapnak fél órát a boldog ébredésre, aztán mindenképpen beadom neki. Nem hiányzik, hogy kimerültségében visszaessen a gyógyulásban" – töprengett mélyet sóhajtva, aztán még egy utolsó pillantást vetett a monitorra és visszavonult a nővérszobába.

Elhatároztam, hogy mindenképpen ráveszem Bellát, hogy engedje beadni a nyugtató-fájdalomcsillapító adagot magának, de előbb le kellett nyugtatnom. Kezeim közé fogtam rémült arcát, elvesztem a barna szempárban.

– Sss, Bella, nyugodj meg! – esdekeltem neki, de csak egy valamit akart hallani.

– Ne hagyj el! – könyörgött remegő hangon, nekem pedig belesajdult a szívem, vagy legalábbis valami összeszorult azon a tájékon.

Mit tettem vele? Már nem tud józanul gondolkodni, vágyik rá, hogy vele maradjak, sőt, kétségbe van esve a lehetőségre, hogy normális életet éljen. Őrjítő, mégis bizsergető boldogság áradt szét a testemben, közelebb hajoltam hozzá, tudtam, hogy a leheletem mindig változtató hatással van rá. Nem volt tisztességes, de reméltem, hogy elég hatékony.

– Nem hagylak el! – mondtam ki végül kelletlenül, amit hallani akart. – De most nyugodj meg, vagy visszahívom a nővért, hogy adjon be neked egy adag nyugtatót!

Hiába volt, fenyegetőzéseim üresnek hatottak, Bella szíve pedig továbbra is menekült valami elől. Kezdtem megijedni, hogy komolyabb bajt okozok a kijelentésemmel, idegesen simogattam arcának selymes bőrét. – Bella! Nem megyek sehová, itt maradok, mindaddig, amíg szükséged van rám!

– Megesküszöl, hogy nem hagysz el? – zihálta kétségbeesetten, én pedig legyűrve a bosszúságomat, amiért ennyire ragaszkodik a végzetéhez, a tenyerembe fogtam az arcát, vigyázva, nehogy kárt tegyek benne.

– Megesküszöm – leheltem csöndesen, gyötrődve fájdalmasan Bella illata égetett, napok óta nem voltam vadászni, és vérének íze, mely selymesen cirógatta a torkomban lángoló tüzet néhány napja, még élénken élt - és élni is fog az öröklét hátralévő részében bennem – az emlékezetemben.

Bella szemeiben a rémület csillapodott, szívének táncoló ritmusa lágyabb dallamra váltott, teste végre ernyedten hevert a gézek és gipszek tömkelege alatt. Megnyugodott.







15 megjegyzés:

Vikky írta...

Beni, csodás mint mindig, már nem tudlak, hogy dicsérni! Imádom az írási stílusod! :D Egyszerűen leköt és kikapcsol. Alig várom a következőt, bár, szomorú vagyok, hogy az MS-nek nem soká vége. :( De sebaj, írsz te más csodákat is! :DDDD

chartina írta...

Szia beni! Ne haragudj, de csak most reggel tudtam elolvasni... Párom olyan sokáig volt a gép előtt, h én meg bealudtam :$

Imádom ezt a részt!! Alig várom már a bál estéjét!!! Nekem az a kedvencem :D

puszi

Krisztina!

Melinda írta...

Szia!

Ahhh... ez megint annyira jó lett!! Annyira édesek együtt! Nagyon tudsz, Benina! :D

Gabriel♥ írta...

Szia!
Huh, ez zseniális lett! Annyira jó! Imádom! Kár, hogy nem soká vége... DE jön a New Moon! :D

Alice23 írta...

Mint mindig, fantasztikus volt!
puszii (L)

Sany írta...

hú ha, mostanában sok a friss, ez jó. és mint midig most is csak dicsérni bírlak. élvezettel olvasom alkotásaidat. kár hogy majd Ed mégis elfogja hagyni Bellát, annak ellenére hogy ö menyire szereti, ezek a pasik mindig szaladnak a rúd elé, persze a végén látszik hogy hibáznak. mikor először olvastam az Alkonyatot, ki voltam akadva Edwardra hogy bír rokanttnak és tehetetlenek tekinteni az emberi lényt és gunyolodni ezen, holott meg minden vámpír, pontosabban a cullenek közül, arra vágyakozik hogy inkább ember maradhatott volna, és az a végtelen ovatoság bella fele, pedig senki sem annyira törékeny, most nem arra gondolok hogy ki kelet volna próbálni pár húzást hogy mikor fog csontja törni meg hasonló de szerintem ez egy picit túlzásba is van víve, persze tudom hogy ö egy szuper erős vámpír és gyors meg stb. de azért nem kell az emberi lényt ennyire lehordani...na most egy picit túl filozofáltam a dolgot, de lenne még jó pár téma amit meg kéne vitatni ebben a könyvben pl. a menstruáció stb...na de hagyjuk ezt, a lényeg az hogy te szuperül írsz és jó a művedet olvasni, úgy várom már azt a részt amikor majd Jacob átveszi Ed-töl Bellát tánc közben, és mi minden jár majd jacob fejében ami nem nagyon fog tetszeni neki..egyébként mostanság jobban kezdem megkedvelni jacob karakterét :)ob karakterét

Nessie írta...

Csodás, hihetetlen és elképeztő, ezek a legjobb szavak rá,h miért is érdekesebb sokkal ez Edward szemszögéből:) De leginkább mégis az a varázslat, ahogyan leírod, mintha csak ott lennél és tudnád mit is gondol Edward! Az érzések mindig hatalmába kerítenek és egy egészen más világba adsz betekintést, amikor felteszed a frisst. Gyönyörűen fogalmazol, és ha belegondolok,h milyen csodákat művelhetsz ha nincs megkötve a kezed már alig várom,h végre olvashassam tőled a "nagyontitkos" történetedet:D!
pussy:
Nessie

babybogyó írta...

Hát szerintem semmi újat nem tudok mondani, még mindig fantasztikus vagy és még mindig nagyon tetszenek az írásaid :) és természetesen még mindig feszülten várom a folytatást :D

Gina írta...

Szia beni!
Bocs hogy az utobbi 2 részhez nem írtam komit csak a suli lefoglalt és alig voltam gépközelben...
Nagyon jók lettek... mint mindig.
Várom a folytatást és a New moon-t.


-Puszi-

Vikky írta...

Sany, ajámlom figyelmedbe Alice23, "Határokon túl, ember vagy, mert ő is az I." című történetét. Sok mindent leír benne, ami számodra kérdéses. ;) Szerintem érthető, hogy ennyire lenézi az emberi fajt, hisz' hallja a gondolataikat... és van nagyon sok olyan ember, aki utálattal van a másik iránt. Meg ugye, ő néhány évig gyilkosokat, rablókat ölt... Nos, sok mindent hallhatott azoknak az állatoknak a gondolataikbn. Nem?

Jenny írta...

Egyszerűen tökéletes...Üdv Jenny

Sany írta...

Vikky követem Alicet és olvastam is egy pár dolgot az azok a napokkal kapcsolatban de azon töprengek hogy vajon Sthef miért nem emlitette ezt sehol a könyvben (szerintem ez azért nem egy kihagyható dolog, hogy tudjuk milyen érzékeny Ed Bella minden porcikájára).Szóval ez Alice23 ahogy látja ezt a dolgot, persze semmi kifogásom az ellen ahogy ö leírta, sőt néhány jelenetet igazán alaposan körülírt amibe Sthef nem mert belevágni.
Avval is tisztában vagyok hogy Ed hallja másik emberek gondolatait és mi minden lehet egy ember elméjében, de azért ne felejtsünk el hogy nem vagyunk mind egyformák, és igenis léteznek olyan emberek akik jók. És épp ahogy vannak rossz és jó vámpírok úgy vannak jó és rossz emberek, ha párhuzamosan néznénk a két fajt,nálunk embereknél is elörodul a gyilkosság, szóval ember öl embert, az okoktól eltérően mert azok minden gyilkosnál mások,azt van aki megbánja és van aki nem, tehát Edwardnak nem kéne sajnálkozni azok emberek iránt akit kinyírt, végül megérdemelték,na evvel csak azt akartam mondani hogy nevetséges hogy ennyire egy SZÖRNYNEK tartja magát. a lenézést pedig az okból említettem,az én elolvasót élményeim szerint annyira puhánynak tartja az embert hogy egy karcolás is a halálhoz vezet,na jó most egy kicsit túlzok, de azért mi emberek nem vagyunk piskóták.

Vikky írta...

Sany, igen igazad van, én sem nagyon értem, hogy Steph miért nem említette meg az ilyen dolgokat. De ő az író, én meg a lelkes olvasó. :) ( Pl. én még azt sem értem, hogy, hogyan szívhatta ki Ed Bella nyílt sebéből a mérget, hisz' ő épp olyan mérgező, mint James, nem?)
És Edward nézte... Nos, néha magam is ledöbbenek, hogy milyen érzékeny mondjuk a szemünk. Ez most csak példa volt. És akkor most ott van Ed akinek brutális ereje van. Az ő mércéjével egy ember olyan mint számunkra egy hangya. (Ez lehet, hogy most túlzás volt) Szóval gondolj bele... És az, hogy Edward bűntudatot érez azért, mert megölte azokat a gyilkosokat, végtére is valamennyire normális. De egyet értek, hogy egy "kicsit" túlzásba viszi azzal, hogy a saját lelkének a létezését emiatt kérdőre vonja. Hisz azzal, hogy gyilkost ölt, megmentett egy csomó, rendes embert.
Szeretném elmondani, hogy én nem vitázni akarok, gondolom te sem, Csak elmondom, hogy mit gondolok és kíváncsi vagyok a te véleményedre is. Hisz' nem vagyunk egyformák... Mindenkinek különbözik a véleménye. :D

Névtelen írta...

Szia benina!
Egy-két hete találtam meg az oldaladat nemsokkal azután, hogy én is elolvastam a Twilight könyveket.Egyik bejegyzést olvastam a másik után és hihetetlen gyorsan átrágtam magam rajta:) Nagyon várom a folytatást:)
Nagyon tetszik a stílusod,hogy úgy tudod megírni a történetet, hogy mikor olvasom én is ott legyek és én is érezzem azt, amit a szereplő érez. Ez egy csodálatos dolog. Ezzel a tehetséggel az embereknek sok mindent taníthatsz az érzésekről. Gratulálok!
Móni

benina írta...

Köszönöm mindenkinek a hszeket! Nagyon jólesik ilyenek olvasni, mint például:
"Egyszerűen leköt és kikapcsol"
"Imádom!"
"Csodás, hihetetlen és elképeztő, ezek a legjobb szavak rá,h miért is érdekesebb sokkal ez Edward szemszögéből"
Nagyon örülök ezeknek a soroknak és tudjátok, mennyire kuka vagyok,, sosem elég nekem ezekből:)

De, több helyen láttam, hogy várjátok a New moon általam írt részeit, a Lunar eclipse-t. Többen lemaradtatok ezek szerint, mert mondtam, hogy abból talán egy héten egyszer lesz friss, és még az sem biztos. Sajna tőlünk több óra az út az oviba és vissza, úgyhogy nem sok időm marad az írásra. Valószínűleg a lefikázott pihitörténetemet fogom a leggyakrabban írni, hiszen az pihentető:D:D Remélem oda is gyakran jöttök majd! Az LE oldalra pedig mindig ki fogom írni a frissítések várható időpontjait!

Köszönöm, hogy olvastok, és szeretitek, ahogy írok.
Puszi: - benina -;)