BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

Könyvem: A Boszorka Fénye hivatalos honlapja:(katt a képre)

Bíborhajú - A boszorka fénye

2009. szeptember 7., hétfő

23. Patthelyzet (8.rész)







Biztos voltam benne, hiszen a műszerek és, amit hallottam jelezték, hogy lecsillapodott, mégis hallani akartam az ő szájából. A lelkét is nyugodtnak akartam tudni, nem csupán a fizikumát.

– Jobban vagy?

Pillanatnyi szünet után, mintha ő maga is attól félt volna, hogy kiakadnak a monitor figyelmeztetői, csöndesen válaszolt.

– Igen.

Fellélegeztem, megkönnyebbültem, hogy nincsen komoly baja, és bosszankodtam, amiért olyan ígéretet csikart ki belőlem, amivel nem értettem egyet. Hitetlenkedve, és frusztráltan csóváltam meg a fejemet.

– Miért kell túlreagálni mindig mindent túlreagálni? – morogtam inkább csak a magam feszültség levezetésére, de valahogy mégis rájött, hogy nem tetszett a reakciója.

– Miért mondod ezt? – suttogta riadtan, rémülettől tágra nyílt szemeivel fogva tartotta az enyémet. Képtelenség volt józanul gondolkodni, ha így nézett rám. – Belefáradtál, hogy örökké meg kell mentened? Talán te akarod, hogy itt hagyjalak?

Micsoda bődületes butaságot alkotott már megint az agya. Még hogy én akarom. Illetve hát persze, hogy akarom, hiszen a józanabbik felem még képes volt az ésszerű gondolkodásra, így tisztában voltam vele, hogy az lenne a helyes, ha valóban elválna az utam Belláétól, bármilyen módon, bármilyen indokkal történjen is ez meg. Viszont az önzőbbik felem minden bizonnyal nagyobbra növelte magát, ezért, mint mindig, ezúttal is képtelen voltam azt tenni, ami helyes.

– Nem, dehogyis akarom, hogy elhagyj, Bella! – szaladtak ki a szavak a számon, közben úgy éreztem, hogy Bella halálos ítéletét írom éppen alá. Akartam, hogy tudja... lássa, mennyire önző vagyok, ezért engedtem a szavakat ömleni, mintha egy gátat, mely eddig visszafogta őket, felrobbantott volna kétségbeesett pillantása. – Ne beszélj bolondokat! És azzal sincs semmi bajom, hogy időnként meg kell mentselek, leszámítva azt az apró tényt, hogy éppen én vagyok az, aki veszélybe sodor... hogy én vagyok az oka, hogy ide kerültél.

– Igen, te vagy az oka! Te vagy az oka, hogy itt vagyok és élek! – vágta hozzám, szemei dühösen rám villantak, én pedig értetlenül meredtem hirtelen haragjára.

– De csak alig – mondtam bűnbánón, hátha tisztázhatjuk és kérhetem a bocsánatát. – Tetőtől talpig gézbe és gipszbe bugyolálva, és alig bírsz moccanni.

– Én nem a legutóbbi, halál közeli élményemről beszélek – mondta, én meg továbbra is értetlenül meredtem rá. Mi másról beszélhetne, hiszen nem olyan régen csaknem meghalt énmiattam, az önzőségem miatt? Folytatta, de nem voltam benne biztos, hogy hallani akarom a gondolatmenetét. Néha kifejezetten hasznos volt, hogy nem hallottam a gondolatait. – Hanem az összes többiről, válassz közülük tetszésed szerint! Ha te nem lennél, én már a forksi temetőben oszladoznék.

Mintha arcul ütött volna, úgy rándultam össze. Elképzelni is szörnyű volt, hogy Bella egyszer majd nem fog létezni, csupán a nagyon is valóságos emlékeimben, míg az én napjaim ugyanúgy folytatódnak, ahogy őelőtte. De nem akartam ezen rágódni, hiszen élt, túlélte azt, amibe más ember belehal. Itt volt velem, és csak ez számított.

Láttam azonban, hogy még mindig nem érti, és bár tartottam tőle, hogy eltaszít magától, ha megtudja, mégis úgy döntöttem, meg kell hagynom neki – ebben az esetben is – a választás lehetőségét.

– De nem is ez volt a legrosszabb a dologban – szólaltam meg végül csöndesen, figyelmen kívül hagyva, amit mondott. – Nem az, hogy láttam, amint ott heversz a padlón... mint egy rongycsomó, törött csontokkal – kimondani is szörnyű volt, már olyan halkan folytattam, hogy nem voltam biztos benne, hall engem. – Nem is az, hogy azt hittem, későn érkeztem. Még csak nem is az, hogy hallottam, ahogy sikoltozol a fájdalmadban, bár ezek az emlékek is kísérteni fognak az örökkévalóság hátralévő részében. Nem, a legeslegrosszabb az volt, amikor úgy éreztem... hogy nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Amikor azt hittem, én magam foglak megölni.

– De nem tetted – jegyezte meg könnyedén, mintha csupán egy iskolai dolgozat puskázásáról társalognánk.

– De megtehettem volna – mutattam rá megrovón, nem vette elég komolyan ezt az egész dolgot, túlságosan bízott bennem... Eszembe jutott, amit próbáltam elnyomni minden pillanatban, mióta hártyavékony bőrén áthatoltak borotvaéles fogaim. Hogy benne is nyomatékosítsam, még hozzátettem. – Könnyen.

Szívverése felgyorsult, légzése szaporábbá vált, én pedig újra megijedtem, hogy komolyabb kárt okozok neki ezzel a beszélgetéssel.

– Ígérd meg! – követelte csöndesen, szemében kétségbeesés, arcán rémület.

– Mit? – igyekeztem húzni az időt. Nem akartam olyasmit tenni, ami később egyáltalán nem tudok módosítani, legalábbis nem úgy, hogy véglegesítsek bármit.

– Nagyon jól tudod, hogy mit – jelentette ki Bella. Keresztüllátott rajtam.

Kezdtem magam igazán bosszúsnak érezni. Miért kell ragaszkodnia valamihez, ami csak a saját egészségének a kárára van?






16 megjegyzés:

babybogyó írta...

Nagyon szupi lett benina :) csak kár hogy nemsoká vége lesz :( nagy örömöt okozol az írásaiddal.Türelmesen várom a folytatást.

Üdv babybogyó

Kinga írta...

szia benina!
Nagyon tetszik ez a rész is!és mint mindig most is nagyon nagy örömet szereztél nekem az írásoddal.Köszönöm az élményt!
Kinga

Gina írta...

Szia!
Nagyon jó lett.Tökre tetszett...megint. Ezt nem lehet megunni. Azért sajnálom hogy a sok utazgatás meg az ilyenek miatt már nem jutt olyan sok időd az írásra :(

Sok puszi....

Jenny írta...

Egyszerűen minden sorodat imádom!Csak azt sajnálom hogy nekem nincsen olyan szókincsem és olyan fantáziám az íráshoz amivel hűen tudnám tükrözni hogy mennyire tetszik ahogyan írsz!Így csak annyit írok hogy KÖSZÖNÖM az újabb élményt amit szereztél!!Üdv Jenny

Nessie írta...

Ez a rész is méltó utódja lett a többinek, annak ellenére,h meglehetősen sokat kellett várni rá, de a jó munkához idő kell:)
Egyszerűen imádom minden sorát, ezt kár is tovább ragozni, egyszerűen zseniális a gondolatmenet, hihetetlen ahogyan Edward mély érzésit, gyors hangulatváltozásait, egymástól eltérő gondolatait és leírva pedig összeáll egy gyönyörű egésszé, amit öröm olvasni:D Beni, ez varázslat!!
pussy:
Nessie, örökös olvasód és híved:)

benina írta...

Babybogyó, a legcsöndesebb olvasóm vagy, aki szolidan mindig támogat, köszönöm neked :D

Kinga, nagyon örülök neki, én köszönöm, hogy olvasol!:)

Gina! Igen, azt én is nagyon sajnálom:( Már elvonási tüneteim vannak, amiért nem jutok ide :)

Jenny, ennyi elég nekem :D Köszönöm :)

Nessie!
Nagyon köszönöm, még mindig imádom a kommentjeidet :D

Puszi nektek: benina:)

Ducsika írta...

Szia!
Egyszerűen fantasztikusan írsz.
Imádom olvasni, tényleg beleélem magam Edward szerepébe, miközbe olvastam a twilightot ilyen önmarcangolónak képzeltem a gondolatait. Nagyon várom a folytatást, bár már nagyon a végén vagy.
Nem gondolkodtál azon, hogy az Újholdat is megírd Edward szemszögéből... bár tudom, hogy ez hatalmas munka, de azt hiszem nem vagyok egyedül, ha azt mondom nagyon sok olvasód lenne és sokan imádnák.
Puszo

benina írta...

Szia :)
A chat alatt látsz egy linket Lunar eclipse néven. Ott kezdtem el írni az újholdat, ezt a címet adtam neki Edward szemszögéből:)
Üdv:)

Névtelen írta...

Szia Benina!

Én csak tegnap kezdtem el olvasni az oldaladat.
Egyszerűen fantasztikus, ahogy írsz. Minden elismerésem és megvallom némi irigységem is a tiéd amiért ilyen fantasztikusan tudsz írni.
Már most befejeztem a MS-t és holnap elkezdem a Lunar eclipset.
Én már megmondom őszintén nem is várom Stephanie írását.
:o)

Üdv,
Lizy

Névtelen írta...

Szia!
Egyszerűen fantasztikus ahogy írsz!
Ez a rész is nagyszerű volt!Kb.2 hete találtam az oldalra és ezt most tök komolyan mondom h ez a legjobb Midnight Sun amit eddig olvastam! Mindegyik rész csodálatos volt. Tele érzelemmel de mégsem lehet rá azt mondani h nyálas.És ahogy fogalmazol,az egyszerűen fenomenális! Alig varom a következő részt! És szerintem nem nagy gond h rövideket írsz.Az a lényeg h ugyan ilyen emlékezetes legyen mint a többi! :D
Üdv:Rita

benina írta...

Kedves Lizy!
Nagyon köszönöm neked, örülök, hogy ennyire tetszik:D Megvallom őszintén, hogy én már nagyon várom, hogy Stephenie befejezze az eredetit:D Jó lenne látni, hogy ő hogyan gondolja, vagy álmodta meg ezeket a dolgokat. És bár sokan cáfolják ezt az állításomat, de biztos vagyok benne, hogy az enyém a nyomába sem ér majd :)
Köszönöm, hogy olvasol!


Szia Rita!
Sajnos az ovi miatt sikeredik ilyen rövidke mindig, de igyekszem azért legalább tartalmilag alkotni, ha már terjedelemben nem bírok többet kihozni magamból egy szuszra:D
Neked is köszönöm, hogy olvasol!

Puszi nektek: benina:)

babybogyó írta...

Hali mikor lesz folytatás????már nagyon várom :)

Sany írta...

na végre komjuter közelbe kerültem, végre irhatok komit. mint mingig most is csak dicsérni tudlak és még aztat hogy le a kalappal elöted hogy ijen kitaróan mindig adsz nekünk frisset és örömet szerzel, annak elenére hogy ezen kivül mennyi dolgod van. Remélem mi is igazoljuk neked a dicsiretekkel, tudom hogy ez sokat jelent számodra, hisz mindenkinek jol esik ha valaki jonak találja a munkádat.

benina írta...

Babybogyó!
Egyelőre nem tudom, mert betegek vagyunk a manóimmal, de ha jobban leszünk kiírom az oldalra!

Sany!
Nagyon sokat jelentenek nekem a kommentek, ezért is írom még az MS-t, hiszen nélkületek már régen abbahagytam volna!!! Tehát szimbiózisban élünk :D

Puszi

Ducsika írta...

De jó nagyon örülök neki, h írod a new moon-t is egyzserűen imádom az írásodat, nagy boldogságot okozol nekem vele minden egyes alkalommal:)
Sok sikert és csak így tovább
állandó olvasóddá váltam...:)

benina írta...

Köszönöm Ducsika!! Örülök neked :D