BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

Könyvem: A Boszorka Fénye hivatalos honlapja:(katt a képre)

Bíborhajú - A boszorka fénye

2009. július 23., csütörtök

21. Bújócska (2.rész)








Igyekeztem minden energiámmal a vadászra koncentrálni, de valahol az agyam hátsó részében egyfolytában ott motoszkált Bella arckifejezése a búcsúzásunkkor. A félelem, aggódás, mérhetetlen bizalom lelkileg kínzóbb volt számomra, mintha tüzes vassal égették volna a testemet.

Szerettem volna utána rohanni, biztosítani, hogy minden rendben lesz... legalább telefonon beszélni vele, hogy tudjam egészséges, nem szomorú. Csak egy pillanatra, nem lenne ideje a vadásznak meghallani, olyan rövid idő lenne. Nem!

Nem tehettem, inkább megmarkoltam a kormányt – épp csak annyira, nehogy kárt tegyek benne –, és nagyobb sebességre ösztönöztem a dzsipet. Gyűlöltem magam, soha még ennyi megvetés nem tolongott bennem, mint ebben a keserű órában Bella nélkül. Átkoztam a sorsot, mely az utamba sodorta, galád módon hagyta, hogy megérezzem vérének mézédes illatát, és legfőképpen: ennek az angyalnak az ártatlan szívét megfertőzte az irántam érzett szerelemmel.

Őrjítő vágy fogott el. Alig bírtam türtőztetni magam, hogy utána rohanjak, de ezt igyekeztem átformálni magamban. Önmagamnál jobban csak Jamest gyűlöltem jobban, amiért éppen Forks felé kellett jönnie, amiért kiszagolta Bella rémült vérét, és megvetettem azt a játékot, amit játszott velünk.

Élvezte. Minden pillanatát élvezte úgy, ahogy megtörtént attól kezdve, amióta kiléptek a mezőre. Valamit látott ott, de akkor még csak Laurentre fókuszáltam, mivel őt hittem a vezérnek, ezért nem tudtam, mire gondol James. Jelentéktelen apróságnak tűnt, mégis sikerült akaratlanul is elrejtenie előlem.

Hallottam őt, ahogy rohant mögöttünk, szinte éreztem az izgatott villózását, ahogy próbál bennünket utolérni. Tervünkhöz hűen, amikor a várostól elég messze értünk, letettük a dzsipet. Ekkor szólaltunk meg hangosan utoljára, csupán azért, hogy a vadászt biztosítsuk, jó nyomon jár. Nem mintha szüksége lett volna bármilyen bizonyítékra, végig pontosan tudta, hogy merre tartunk, pedig nem hallhatta a kocsi hangját.

"Ha valami kárt tesz a kocsimban..." – meghallottam a bátyám gyerekes dühöngését, de ez jó indoknak tűnt a társalgásra. Hiába beszéltünk olyan halkan, hogy emberi fül nem hallhatta és olyan gyorsan, hogy senki nem érthette, tudtuk, hogy a nyomkereső fülében csöndes duruzsolásnak fog tűnni. Azt viszont nem sejthette, hogy mindez a tervünk része.

– Alice említett valamit egy karcolásról, ha jól emlékszem – incselkedtem a bátyámmal, aki meglepetten húzta föl a szemöldökét.

Ahogy a tekintetünk találkozott azonnal rájött, mit akarok.

"Játszunk, Tesó? Én benne vagyok! Hadd jöjjön a nyuszika a medve barlangjába!" – sugallta nekem Emmett, én pedig hangosabban felnevettem. Tudtam, hogy a vadász is hall már minket.

– Ha jól emlékszem... – ment bele a játékba a bátyám. – ... Alice azt mondta, ő maga fogja okozni a karcolást.

– Attól függ... – szállt be Carlisle is, és láttam a fejében, hogy ő is kapcsolt, miért szólaltunk meg váratlanul fennhangon. Kivetettük a csalinkat, hallottam, ahogy a vadász különösen működő agya ráharap. Őrült tempót diktált, ahogy megpróbált beérni bennünket. – ..., hogy Alice mit nevez karcolásnak.

Emmett dörmögve felkuncogott, miközben kiszálltunk az autóból. És lassan besétáltunk a sűrűbe, irányt változtatva egyenesen kelet felé haladtunk. Olyan lassan döcögtünk, hogy az már nevetséges volt. A távolban már látszódtak a hajnali fény első sugarai, és egy pillanatra áttörte a falat, amit Bella emléke köré építettem. Bevillant, hogy valószínűleg az autópályán hajthatnak végig, engedélyeztem magamnak egy pillanatnyi merengést: vajon hogy viseli? Mit csinálhat? Mostanra már biztosan elaludt a kocsiban, Alice-ék nem zavarják, a kocsi elég csendes...

– Kutyuli követi a szimatát, Edward? – kérdezte Emmett fennhangon, és már folytatta volna, de figyelmeztető pillantásom elég volt, hogy elhallgattassa, ahogy elegendő válasz is volt a kérdésére.

"Mire készültök? Mire készültök?" – sugallta felém a vadász, mire egy pillanatra ledermedtem.

Megsejtette. Megsejtette, hogy tervezünk valamit ellenük, de még nem jött rá, hogy mi az. Ijesztő képessége volt, és számunkra egyre inkább bosszantó, ahogy az agya a fajtánkhoz képest is hamarabb kapcsol, megérzi, ahogy veszély van.

És ez egyszer kérek mindenkitől elnézést, de lesérült a kezem tegnap. Ígérem, a vasárnapi LE hosszabb lesz, de nem extra, mert sajog néha rettentően :)

Köszönöm, hogy olvastok!!:)










15 megjegyzés:

Rosalie14 írta...

Szia!
ez a rész s nagyon jó lett:)nagyon tetszik:)
várom a folytatást:)
puszi

u.i.:és a kezednek meg jobbulást:)

Éva :) írta...

Nagyon jó, mint mindig. Tetszik, hogy ilyen aprólékosan megírod, meg Emmett szerepét is nagyon jól megalkottad. :)
Szuper vagy! :) Nagyon várom már a folytatást.
Én is jobbulást kívánok a kezednek! :)

eugenia írta...

Először is jobbulást másodszor pedig minden részt még ha rövid is nagy élvezettel olvasok és gondolom ezzel nem vagyok egyedül...köszönjük és pihenj minél többet gyógyulj és én is nagyon várom a folytatást!!Üdv Jenny

Nessie írta...

Sajnos csak most tudtam elolvasni az új részt, de ez is hihetetlenül király!! Amilyen rövid, olyan jó! Ahogyan ebbe a pár sorba belesűrítesz ennyi érzelmet,de így sem tűnik zsúfoltnak, ahogyan egyszerre van jelen emberi és démoni érzés, többféle vágy, vágyódás a szerelem után és a gyilkos vadászat iránt, két külömböző érzés és mégis, ahogyan leírod az olvasó mégis összhangban érzi a kettőt, mint, hogy nem létezhet jó a gonosz nélkül... És a düh önmaga és az ellenség iránt, ellentétes érzelem, mint mindig. De nem is ettől olyan varázslatos, hanem, ahogy megjelenik ebbe a mély, lelki kavalkádba az a csöpp humor Emmettnek köszönhetően, és ahogyan a végén az olvasó idegszála is pattanásig feszül és úgy érzi alig bírja kivárni...
Szóval engem ez a rész is teljesen elkápráztatot, de én is szeretnék jobbulást kívánni, mert az az elsődleges, bár biztosan örülnének az olvasók ha tudnál egyszerre gyógyulni és irni is:D!
Pussy: Nessie

benina írta...

Nagyon köszönöm Nessie!!
Nem hittem volna, h ez a szösszenet ilyen hatással van rád:D Örülök neki nagyon!!!
Ma LE-t frisselek, de holnap már belekezdek ennek a résznek a befejezésébe is :)
Puszi neked: benina

Susa írta...

Szokás szerint nagyon, nagyon jó ez a rész is, meg az előző kettő is. Múlt héten nyaralni voltam, és holnaptól megint nem leszek itthon, úgyhogy azért nem véleményezek meg tolongok itt friss előtt.

Szuttai Andi írta...

Nagyon tetszenek az írásaid, másoknak is el szoktam küldeni a blogod elérhetőségét. Nekik is nagyon tetszik. KÖSZÖNJÜK!
Remélem gyógyul a kezed!
Minden jót: Andi

benina írta...

Susa, nagyon drága vagy. Köszönöm neked:D:D



Kedves Andi!
Mindig örülök, ha terjesztitek az oldalt, annak meg pláne, ha tetszik is, amit nálam olvastok:D:D
Jelentem a kezem hivatalosan is gyógyultnak mondható, ezért ha már belekezdtem a legújabb frissbe azonnal értesítelek benneteket!!!:D:D


Puszi mindenkinek: benina

Névtelen írta...

A Midnight Sun-nak hány fejezetet írsz még?

benina írta...

Hát, nem szoktam előre tervezni, csak magam elé veszem az Alkonyatot, és írok, de a kedvedért megnéztem:D
Ezt amit most írok nemsokára befejezem, ezen kívül írok még 5öt:)

Névtelen írta...

Már nagyon várom a folytatást ! Élmény olvasni az írásaidat. Nem tudnád megírni azt a történetet is, amikor Edward elmegy Carlisle-éktől, hogy "önálló" legyen ? Biztos vagyok benne, hogy sikerül Neked !
Ezentúl vigyázz jobban a kezedre, meg mindenedre.

Névtelen írta...

Kedves benina!

Nem szeretem ahogy írsz. Ugyanezt nem szerettem Stephani könyveiben sem.

Egyszerűen megszűnik a külvilág és nem bírok másra koncentrálni csak arra, hogy még még még. Ne legyen vége!!! Magával ragadó világot alkotott Stephani és te mintha az ő fejével gondolkodnál. Egyátalán nem érzek különbséget, akár tőle is származhatna.
Tegnap este bukkantam az oldalra és már alig vártam, hogy reggel legyen, hogy olvashassam. (Kár hogy nem vagyok vámpír, akkor alvás nélkül ment volna :D:D)

Nem gondolkodtál még azon, hogy valamilyen történetet kitalálj folytatásnak a Breaking Dawn után? Én biztosan a törzsolvasód lennék! Kitartást a többi fejezethez, remélem továbbra is olvashatunk Téged!

Üdv:
Kitti

benina írta...

Kitti!!
Hát ilyen kis furmányosan megfogalmazott bókot sem kaptam még soha :D:D Nagyon köszönöm neked!!
Ha a New moon iskivégeztem, akkor persze belefogok vmi sajátba, amiről értesítek mindenkit :D

Üdv: benina

Névtelen írta...

Hali. Hallottatok az Evernight és az Evermore könyvröl?? Én a neten olvastam a tartalmát és jónak tünnek. Megvan valakinek world-be ez a két könyv??

Éva:) írta...

Mikor lesz a kövi rész? Már nagyon várom.. :)