BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

Könyvem: A Boszorka Fénye hivatalos honlapja:(katt a képre)

Bíborhajú - A boszorka fénye

2009. augusztus 26., szerda

23. Patthelyzet (3.rész)













Azt gondolná az ember, hogy egy vámpírtámadás után legalább fájna valamije, de Bellának egyetlen aprócska tű okozott problémát, ami ráadásul a gyógyulását szolgálta.

– Fél a tűtől – jegyeztem meg inkább csak magamnak, félhangosan, hitetlenkedve csóváltam a fejemet. – Egy szadista vámpír, akinek feltett szándéka, hogy halálra kínozza... ugyan kérem, az nem probléma, rohan találkozni vele. Viszont egy infúzió, ugye...

A szemeit forgatta, aztán váratlanul más témába kezdett.

– Na és te miért vagy itt? – kérdezte, mire a szemeibe fúrtam az enyémet.

Mire gondolt, sehogyan nem értettem, kivételes erővel támadt fel a frusztrációm, amiért nem bírtam megfejteni agyának rejtélyes működését. Nem is értettem miről beszél, ám akkor, mintha kattant volna egyet az agyam, beugrott, mire célozhatott.

Persze teljesen logikus volt, mégsem számítottam rá, hogy távol akar tudni magától. Megdöbbentő volt számomra a saját reakcióm is, mintha tőrt döfött volna keresztül a szívemen, vagy éppen azon a szervemen, amivel a végtelen szerelmet éreztem iránta.

Láttam magam a szemeiben, ahogy a szemöldököm egyetlen vonallá olvad össze a gondolatra, távol kell lennem tőle.

– Azt akarod, hogy elmenjek? – kérdeztem rá a nyilvánvalóra, csak hogy csipetnyi időt nyerjek magamnak.

Szemei tágra nyíltak, légzése felgyorsult, ahogy rémülten rám nézett. Rémülete ezúttal valóságos felüdülés volt számomra.

– Dehogyis! Úgy értettem, hogy anyám mit gondol, miért vagy itt? Mielőtt visszajönne, muszáj tisztáznunk, mit mondjak neki? – magyarázta, és eszembe jutott a felelősségtudata. Előrelátó volt, magamban tudomásul vettem újra, míg a másik felem repesve ujjongott, amiért mégsem igazolódott be a borúlátásom.

– Vagy úgy! Azért jöttem Phoenixbe, hogy észre térítselek, és rábeszéljelek, gyere vissza Forksba – magyaráztam megkönnyebbülten, a szokásos betanult stílussal, amit az évek során magunkra vettünk az ehhez hasonló helyzetekre vonatkozólag. – Beleegyeztél, hogy találkozzunk a hotelben, ahol Carlisle-lal és Alice-szal megszálltunk, mert természetesen szülői felügyelettel érkeztem, de hasra estél a lépcsőn, és... – nem akartam még egyszer elismételni, tisztában voltam vele, hogy Bella minden információt szomjazva iszik, aztán tárol, amit ezekben a pillanatokban elejtek neki. Legyintettem. – ... a többit már tudod. De nem muszáj pontosan emlékezned: remek mentséged van rá, ha a történeted némely ponton zavaros.

Vártam, míg megemészti a hallottakat, biztos voltam benne, hogy nyüzsögnek benne a kérdések, én pedig türelmes voltam. Évekig is vártam volna, ha arra van szüksége, nem bántam, csak hallhassam, lássam, érezzem.

– Van egy-két hiba a történetben – jegyezte meg, megrándult a szám sarka a visszafojtott mosolytól. Sejthettem volna, hogy hibákat keres, de Alice-t lehetetlen volt rajtacsípni. – Például hiányzik a törött ablak.

– Nem igazán. Alice nagy élvezettel gyártott bizonyítékokat – magyaráztam félmosollyal az arcomon. – Mindenre gondolt, és nagyon meggyőzően tette, úgyhogy ha gondolod, akár be is perelheted a szállodát. Nem kell aggódnod semmi miatt! – nyugtattam meg, míg kőkemény kézfejemmel végigsimítottam arcának bársonyosan puha bőrét. – Most csak az a dolgod, hogy meggyógyulj!

Szíve váratlanul olyan őrült iramba kezdett, hogy még a monitor is hangos pittyegéssel jelezte a rendellenességet. Rémülten rántottam el a kezemet, hátha valamit rosszul csináltam, de Bella nem úgy nézett ki, mint akinek az állapota rosszabbra fordult, inkább...

– Ez kínos – motyogta zavartan, bőrének színe pedig felöltötte azt a színt, amelyet a legjobban szerettem rajta és elpirult.

– Hmm, kíváncsi lennék... – kezdtem kuncogva, de aztán a hangom elhalkult, ahogy közeledtem hozzá. Szinte hihetetlen volt, az egyik pillanatban még a Volturi jár a fejemben, majd Bella gyógyulásáért görnyedek összeroncsolt teste fölött, a következőben pedig már a piruló ajkait csókolom.

Bódítóan hatott rám az illata, a gyomrom helyén hatalmas sziklát éreztem, hallottam szívének őrült ritmusát, ahogy forró vére száguldott a vénáiban. Épphogy megérintettem az ajkait, a monitor csipogója olyan tempót diktált, amelyet már nem bírt, majd hirtelen elhallgatott. Riadtan egyenesedtem fel, aztán ellenőriztem a monitoron látható adatokat. Minden rendben volt, még a saturáció is a normális 99%-ot mutatta.

Megnyugodtam, mosolyogva rájöttem, hogy kifejezetten hízelgő rám nézve ez a reagálási mód, amit Bella produkált a közelségemre.

– Látom, most még jobban kell vigyáznom rád, mint általában.

– Még meg sem csókolhatlak rendesen – jegyezte meg bosszankodva, szemei közt a ránc mímelve odaerőszakolta, mert a szemei mosolyogtak. – Ne akard, hogy én menjek oda hozzád!

Elmosolyodtam. Bella és a fenyegetései mindig jókedvre derítettek, és bár szívesen végignéztem volna a kivitelezését, mégis engedelmesen fölé hajoltam. Éppen úgy zajlott minden, ahogy néhány perce, de ezúttal nem akartam megállni, ízlelni szerettem volna mézédes ajkait, figyelmen kívül hagyva a monitor pittyegését, de valami mégis elvonta a figyelmem.










16 megjegyzés:

Jenny írta...

Édes...nagyon édes...imádom Edwardot!!És köszönöm neked Benina a mai mesét NEKEM MOST IS TÖKÉLETES volt!!Üdv Jenny

Betty írta...

Szia Benina!
Egyszerűen lenyűgöző. Csatlakozom az előttem szólóhoz. :D
Csak az a baj, hogy mindjárt vége. :( Arra való a visszaolvasás. :D
Puszi. Betty.

babybogyó írta...

Szokás szerint jól sikerült :) csak rövidke volt :( már várom a vasárnapot!

chartina írta...

nem lehet megunni.... nem lehet megunni... :D :D ez miért lehet?? :P
és még hol van vasárnap... :S

Alice23 írta...

Jahjj, Beninám! :D Mint mindig, szuper volt, csak rövidke! Mostanában nekem sincs időm hosszan írni! xD Fú, és nem is lesz xD
Egy szó, mint száz: gratu, várom a folytit! xoxo

Sany írta...

Helló Benina, már nagyon rég nem jelentkeztem, remélem nincs harag. Minap érkeztem a tengerről így kellet egy pár nap hogy elolvassam amit alkottál. Látom most is remek voltál ebben, és minden tetszett amit leírtál, csak kár hogy a vége felé tartunk, de azért a New moon-is hüséggel követni fogom. Üdv

kingus írta...

szia benina!
nagyon tetszett ez a rész is mint az összes! csak olyan rövid volt..:( epekedve várom a következő fejezetet!na meg a New Monnt az Eclipset és a Breaking Downt tőled!:D
pusz kinga

Gina írta...

Szia benina!
Csatlakozom az előttem szólókhoz...
Tök jól fogalmazod meg Edward érzéseit.Amikor csakolasom a fejezeteket, az mindig olyan felüdíttő számomra.
Köszönöm ezt a rengeteg élményt.

-Puszi-

aveideb írta...

OOOOh!
Szóval én, csak most olvastalak, de ez annyira édes volt, hogy egyszerre szokás szerint kétszer is :))))))
"Alice nagy élvezettel gyártott bizonyítékokat.." :)))
Ez jóóóóóóóóóóóóó! :)))))
Mindig lenyűgözöl!!!!!!

Melinda írta...

Szia benina!

Ezt a részt úgy szeretem... ;) Mikor minden műszer besokall Edward közelségétől :D illetve annak Bellára tett hatásától! Fantasztikusan megírtad ezt a részt is! Várom a folytatást!

Pussz

benina írta...

Mindenkinek köszönöm a hozzászólást :D
Suny, remélem, gyakrabban látlak majd :D
Melinda, örülök, h tetszett!! :D
Éva, pihizz sokat! Ölellek:D
Mindenkinek köszönet! Puszi: benina

Nessie írta...

Most olvastam el másodszorra,de még mindig teljesen a hatása alatt vok, úgyhogy a mostani hsz-em nem lesz vmi értelmes, ezért előre is bocsi:)
Először is megint nagyszerű lett, mint mindig és, amikor ezt leírom teljesen reálisnak érzem a véleményem. Tényleg nem vagy Meyer, de tegnap újra olvastam az első 12 fejezetet és szerintem neked sokkal nehezebb feladatod volt, mint neki. Edward szenvedéseit részletezni, már bocsássatok meg, persze nem egyszerű,de leírni azt, amikor egy 100 éves vámpír beleszeret a törékeny emberlányba 100x nehezebb megírni, és valljuk be azt is, hogy ennek ellenére mégis remek minden bejegyzésed, akárcsak Meyer-é, és közben egy nagyon kifinomult írási stílusod is kialakult.
Másodszor: Ez a rész különössen tetszett, mert végre éreztem a megkönnyebülést, pont úgy, mint Edward, és még egy ilyen egyszerű, párbeszédes, könnyed fejezetben is ott vannak a mély érzések, amelyek még kedveltebb és élvezhetőbb olvasmánnyá teszik a történetet.

Harmadszor: Akartam írni a másik oldaladra is hsz-t, de már a többiek leírták, amit én is gondolok, és jobbnak láttam nem nyújtani tovább ezt az egészet,de teljesen egyetértek Akashával, Jennyvel, Alice-el és mindenkivel, aki melleted áll. Remélem az a hsz nem ásta alá a már így is elég bizonytalan önbizalmad:)
pussy:
Nessie
aztán ne vedd túl komolyan a macskaeledeleket;)

benina írta...

Szia Nessie!
Köszönöm a támogatást. Megingottam, de talpon maradtam :D
Igyekszem írni nektek továbbra is beninásan, ahogy eddig :)
Puszi

Beth írta...

Nagyon jó lett az új fejezet! :) Kedvelem a történeted, nagyon fordulatos, ötletes!
Remélem, aki erre téved, megnézi az én történetem is. Nagyon örülnék neki. Itt tudjátok elolvasni:
www.beth-twilightfic.blogspot.com
Köszönöm! :)

Susa írta...

Egy hónapig nem voltam gépközelben, de most pótolom a mulasztást! Mindegyik rész fantasztikus, sőt. Csak azért Alice-ről szívesen hallottam volna még... De ne legyen az ember telhetetlen! Szóval most újra itt vagyok, és jövök a frissre!

benina írta...

Beth, köszönöm!

Susa! De jó, hogy visszajöttél :D Majd csevegünk a chaten :D Puszi:D