BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

Könyvem: A Boszorka Fénye hivatalos honlapja:(katt a képre)

Bíborhajú - A boszorka fénye

2009. augusztus 31., hétfő

23. Patthelyzet (4.rész)







"Istenkém, ez annyira kínos!" – csendült fel a folyosó végéről Bella édesanyjának szégyenkező gondolatmenete, mire vigyorogva elhúzódtam Bellától.

– Azt hiszem anyádat hallom – jegyeztem meg, persze teljesen biztos voltam benne.

Senki mástól nem származhatott ez a teljesen jellemző gondolatsor.

– Ne hagyj itt! – suttogta Bella, s rémült szemeit az enyémbe fúrta.

Őszinte félelmet láttam az arcán, és bár az elméje zárva volt előttem is, mégis biztos voltam benne, nem akarja, hogy itt hagyjam. Ez is bizonyára a fordítottságnak volt betudható, hiszen a történtek után mindenki más világgá menekült volna a közelemből, de legalábbis fellélegzett volna, ha távozni készülök, de Bella persze éppen ettől pánikolt be igazán. Úgy tűnt, ő is igazán szeret, bár ez meg sem közelítette azt a szerelmet, ami bennem lángolt őiránta.

– Nem hagylak itt – lehetetlen volt nemet mondani neki, nem is bírtam, ezért inkább a szavamat adtam, ledöntve a józan ítélőképesség minden formáját. Aztán bevillant, hogy mióta itt vagyok Renée még nem látott pihenni, így remek indokot találtam, hogy elaltassam a gyanakvását. – Szundítok egyet.

Jelentettem ki mosolyogva, és átültem a székről a fotelba, ahol ezelőtt Renée pihente ki magát, amikor fáradt volt. Hátradöntöttem a támláját, hogy hitelesebbnek tűnjön színlelt álmom, majd lehunytam a szemem. Renée a folyosón beszélgetett az éjszakás nővérrel, aki hitetlenkedve csóválta a fejét.

"Nem semmi ez a nő. Nem csoda, ha a lányának ilyen nagy balesete volt. Csoda, hogy a nevére emlékszik." – a nővér maga sem tudta eldönteni, hogy igazán dühös legyen, vagy inkább kedvesen elnéző Renée-vel, aki iszonyatosan zavarban volt.

– Ne felejts el lélegezni! – súgta Bella, a hangja megkönnyebbült, én pedig boldog voltam, amiért a maradásommal ilyen örömet okoztam neki.

Mélyet sóhajtottam, magamba szívtam vérének illatát, végre olyannak éreztem, amilyen régen volt: édes és csábító. Fájdalmas volt... és megnyugtató.

– Sajnálom, nem akartam kellemetlenséget okozni – szabadkozott a folyosón Renée az ápolónőnek, aki igyekezett türelmesnek és együttérzőnek mutatkozni.

– Nincs semmi probléma. Bizonyára a fáradtság az oka – trillázta az ápolónő kedvesen, de közben a háta közepére kívánta Bella fáradt édesanyját. Egyébként sem volt szimpatikus az a nő, de ezzel a viselkedésével végkép lejjebb került a szimpátiás listámon. – Később még benézek Isabellához, hátha felébred és szüksége van valamire.

– Köszönöm – hálálkodott fásultan Renée, aztán elindult befelé, közben magát szidta gondolatban.

"Eltévedni a büféből visszafelé, ilyenre is csak én lehetek képes. Mit gondolhat most rólam?"

– Anyu! – sóhajtotta Bella, hangjában nem lehetett nem észrevenni mindazt a szeretetet, amit érzett.

Érdekes volt, hogy Renée fejében Bella éppen olyan gyönyörű volt, mint amilyennek én láttam. Ez már az első nap feltűnt, amikor a szörnyű várakozás közben végigfuttatta az agyában a legkedvesebb emlékeiket, és mindenben éppen olyan szép volt, ahogy bennem élt, ráadásul az ügyetlenkedéseit legalább annyira nem vette észre, mint én a kezdetekkor.

– Lám csak, egy percre sem hagyja egyedül – jegyezte meg csöndesen, míg Bella ágyához lépdelt.

"De legalább már alszik végre. Komolyan kezdtem aggódni." – ez a gondoskodás zavarba hozott, de igyekeztem egyenletesen lélegezni, közben Renée gondolatain keresztül figyeltem Bella sápadt vonásait.

– Anyu, úgy örülök, hogy látlak! – suttogta Bella, mohón várta, hogy anyja végre ott legyen a közelében.

Renée könnyei záporozva hulltak az arcára, de nem bánta. Ahogy ott feküdtem, hiába, hogy Bella tudta, nem alszom, és láthatóan nem zavarta a jelenlétem, mégis kívülállónak éreztem magam.

– Bella, annyira aggódtam érted! – jegyezte meg hüppögve Renée, és láttam, ahogy akaratlanul is szemrehányón néz a lányára.

– Sajnálom, anyu! – felelte őszinte bűnbánattal Bella, majd sietett gyorsan megnyugtatni. Csak most, hogy láttam őket közvetlen kontaktusban, csak most tűnt fel, hogy mennyire fordított a kapcsolat kettejük között. Renée szipog, mint egy gyerek, és Bella nyugtatja. – De most már minden oké, minden a legnagyobb rendben van.

– Örülök, hogy végre nyitott szemmel látlak – mondta Renée, és igyekezett úgy elhelyezkedni az ágy szélén, hogy lehetőleg ne legyen hatással a monitor vezetékeire, vagy az egyéb csövekre, amelyek Bellából eredtek és ki tudja merre kanyarogtak az ágya mögött.

– Mióta volt csukva a szemem?

– Ma péntek van, szívem, jó sokáig nem voltál magadnál – magyarázta Renée, de nem voltam benne biztos, hogy Bella tisztán emlékszik arra a napra, amikor megsérült.

– Péntek? – kérdezett vissza engem igazolva Bella.

Renée ránézett így láthattam, hogy az arca töprengő, majd mintha egy pillanatra ráncolódott volna a homloka, amit annak tudtam be, hogy valamijébe belenyilallt a fájdalom. Kezdtem aggódni, de aztán a homloka újra márványsima lett, így megnyugodtam.

– Kénytelenek voltak altatni egy darabig, drágám, rengeteg sérülést szenvedtél – fűzte tovább a magyarázkodást Renée, Bella pedig bólintani próbált, de csupán egy biccentésre futotta tőle.

– Tudom.

– Szerencséd, hogy Dr. Cullen éppen itt volt – csevegett Renée. Az apám említésére éppen úgy reagált, ahogy a legtöbb nő, megremegett, aztán enyhén elpirult, erre csaknem elmosolyogtam magam, de időben észbe kaptam és arcomat merev maszkba rejtettem. – Micsoda remek ember... bár meglepően fiatal. És inkább úgy fest, mint egy férfimodell, nem úgy, mint egy orvos...

Ebben a pillanatban nem akartam a fejébe látni... egyáltalán...

– Te találkoztál Carlisle-lal? – érdeklődött Bella, engem pedig meglepett a hangjából sugárzó meglepettség. Kíváncsi lettem volna, mire gondolt, hogyan került kórházba.

– Igen, és Edward húgával, Alice-szal is – sorolta Renée, és mint mindig ezúttal is tetszett, ahogy a gondolataiban mindannyian pozitív színben foglaltunk helyet. Nem úgy, mint Charlie-éban, ahol az apámat leszámítva mindannyiunkat valami különös homályba burkolt, mintha nem bízna bennünk. Természetellenesen rendesen viselkedünk a szemében. Renée kedves emlékező mosollyal ajkain hozzátette. – Kedves lány.

– Szerintem is – helyeselt Bella buzgón, és talán, ha nem fájt volna minden porcikája, még bólogatott is volna mellé.

Renée hátrafordult, a fejében már láttam, milyen kérdések következnek, igyekeztem egyenletesen lélegezni és uralkodni azokon az arcizmaimon, amelyek a mosolyt kontrollálják. Feszült izgatottsággal vártam, mit fog felelni Renée éleslátó kérdéseire Bella.

– Nem is említetted eddig, hogy ilyen közeli barátokra tettél szert Forksban – jegyezte meg óvatosan, én pedig kíváncsian vártam Bella válaszát.

Ehelyett csak fájdalmas nyögése jutott el hozzám. Rémülten néztem rá, készen, hogy azonnal értesítsem a személyzetet, ha Renée esetleg túl lassúnak bizonyulna.

– Mid fáj? – kérdezte aggodalmasan, lánya fölé hajolva.

– Nincs semmi baj – sietett megnyugtatni, valószínűleg mind a kettőnket Bella, de bár Renée fellélegzett, én továbbra is szemmel tartottam őt. A monitor kitartóan hangoztatta szívének ritmusát, semmiféle rendellenességet nem jelzett. Bella észrevehette a bizonytalanságomat az állapotára vonatkozóan, mert további magyarázattal szolgált. – Csak egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem szabad mozognom. Hol van Phil?

Csaknem hangosan felnevettem. Az egyik pillanatban a frászt hozza rám, a következőben pedig úgy eltereli Renée figyelmét egy számára kibontakozóban lévő kínos beszélgetésről, hogy azt az anyja észre sem veszi.

– Floridában – felelte, aztán nem bírta magában tartani a lelkesedését. Inkább nézett ki izgatott tinédzsernek, mint negyvenes érett asszonynak. – Jaj, Bella! Sose találnád ki. Már éppen el akartunk jönni, de képzeld, mi történt!

– Philt leszerződtették? – motyogta Bella, hangjában csöppnyi érdeklődést sem lehetett hallani. Úgy tűnt, mindennel így van. Mindenről mindent tud, de igazán csak a veszélyes dolgok érdeklik, mint például kimenteni az édesanyjának vélt videofelvételt egy vámpír kezei közül, ezzel a saját vesztébe rohanva, avagy éppen én, aki a létező legnagyobb fenyegetést hordoztam magamban rá nézve.

Renée őszintén ledöbbent.

– Igen! Hogy találtad ki? – kérdezte meglepetten, de a Phillel együtt töltött akkori időszak, amikor mindez kiderült még mindig átjárta, és most, hogy végre látta Bellát felébredni, a felszínre engedhette a boldogságát. – Méghozzá a Sun, gondoltad volna?

– Hát ez nagyszerű! – mosolygott Bella bátortalanul, nem értettem, hogy Renée hogy nem veszi észre, amit még én is láttam az ő gondolatain keresztül Bella arcán. A lányának fogalma sem volt, melyik baseball csapat melyik.

Renée gondolatai csapongtak, nehezen lehetett kikövetkeztetni, hogy mikor melyik dolgot mondja ki hangosan. Ahogy az élete, ő maga is tökéletes káosz volt.

– És Jacksonville annyira fog tetszeni neked – bökte ki végül azt, amiről eddig azt hittem, hogy nem beszélte még meg Bellával. Viszont úgy tűnt, ez már eldöntött tény, a fejében már egy előre elképzelt otthont megteremtett hármuknak a napos vidéken. A lélegzetem is visszafojtva vártam, hogy Bella miként reagál, de ő legnagyobb kétségbeesésemre csak hallgatott, és kábán nézett az anyjára. – Egy kicsit aggódtam, amikor Akront kezdte emlegetni Phil, tudod, az a sok hó meg minden, hiszen tudod, mennyire utálom a hideget, na de Jacksonville. Ott mindig süt a nap, és a levegő sem olyan párás. És tündéri házat találtunk, sárga, fehér szegéllyel, és a veranda pont olyan, mint azokban a régi filmekben, meg ott az a hatalmas tölgyfa, és az egész alig pár percnyire a tengertől. És neked is lesz saját fürdőszobád...

– Várj már, Anyu! – szakította félbe Bella az ömlengést, én pedig feszült figyelemmel vártam, hogy a fürdőszoba ötlet nem tetszik neki, vagy a sárga szegély. – Miről beszélsz? Én nem megyek Floridába. Én Forksban lakom.

Ledöbbentem... nem értettem. Mire akart ezzel célozni? Az ő helye nem a fénytelen és esős hegyi városkában van, hanem a napfényben, a tengerparton, ahogy az anyjának is. Ebben nagyon hasonlítottak egymásra. Bella is leszögezte már az elején, hogy mennyire nem szereti a hideget és a nedvességet, később pedig kifejtette, hogy Forksban minden zöls, amit ő barnának ismert.

Fordított agya ismét megmutatta magát, hiszen ahelyett, hogy repesve ugrott volna az anyja nyakába, úgy nézett rá, mintha elment volna az esze, de legalábbis tökéletes képtelenségeket beszélt volna.

– De most már nem kell ott laknod többet, csacsikám – nevetett Renée felszabadultan, láttam a fejében, hogy ő sem érti, mire akar Bella kilyukadni. – Phil mostantól sokkal többet lesz otthon... Többször is átbeszéltük a dolgot, és eldöntöttem, nem rohangálok vele ide-oda, hanem az idő egyik felét veled töltöm, a másik felét vele.

Kedves dolog volt tőle, hogy nem árulta el, vitaforrásaik fő témája a költözés volt. Philnek nem fűlt hozzá a foga, hogy letelepedjen, de úgy tűnt, Renée ebből kivételesen nem enged.

– Anyu... – Bella tétovázott, én pedig Reneével együtt vettem a levegőt, összevontam a szemöldököm, vajon Bella valóban azt mondja-e, amit hallok.








16 megjegyzés:

MoOa írta...

oh édes istenem. ezt a rész úgy vártam mint egy drogos. de komojan. ismét megcsillogtattad a tehetségeset nekünk, amiért iszonyúan hálás vagyok. már nagyjából 5 perce tetted fel, máris tűkön ülve várom az ujjabb rést.
köszönöm a nagyszerű olvasás élményt

Vikky írta...

Ááá, ez Isteni volt! Nagyon szépen köszönjük Beni!!! Alig várom a kövtkező fejezetet, de azért szomorú is vagyok, mert nem soká vége... de majd jön a saját könyved és az LE :P Már nagyon várom mindkettőt! :DDD
Grat!

babybogyó írta...

Nekem is nagyon tetszett ám :) de olyan messze van még a következő.Gratula neked Benina.Nagyon ügyes vagy :D

Névtelen írta...

Drága Benina!

Kb. egy hete találtam rá az oldaladra, és azóta csak olvasok, olvasok és olvasok. Nem tudom mi újat írhatnék még, az előttem szólók mindent elmondtak már. Mindenesetre fogadd elismerésem és tiszteletem, amiért ennyire tökéletes vagy. Csodálatosan írsz, gyönyörűen rajzolsz, és mindemelett családanya is vagy. Azt hiszem ezt csak kivételes személyek képesek így összehangolni. Még egyszer fogadd őszinte csodálatom, és kíváncsian (türelmetlenül) várom a folytatást.
Ági

benina írta...

MoOa! Nagyon kis telhetetlen vagy :D Nem győzlek ellátni :D

Vikky! Én a sajátomat várom ;) De igyekszem majd LE-t is termelni valamennyit :D

Babybogyó, még mindig aranyos vagy:D Köszönöm, hogy csöndesen, kedvesen olvasol rendszeresen:)

Szia Ági!Üdv az oldalon :D Örülök, hogy tetszik, amit írok! :D

Üdv mindenkinek :D:D:D:D

Melinda írta...

Szióka!
Hát ez isteni lett ismét! Nagyon szeretem ezt a részt, de ezt már tudod! :P
Most jön majd az, Hogy Edward miatt marad Forksban! ;)
IMÁDOM!

Jó volt a vasárnap!!
Pussz

benina írta...

Köszi Melinda! Jó kis részek jönnek még :D
Én is jól éreztem magam ;)

Melinda írta...

Benina!
Frissítettem a képem... hogy tetszik? ;)

Nessie írta...

Benina ez a rész hihetetlenül jó lett! Hiányzott is ám tegnap este. De hát most itt van és ugyanolyan jó, mint a többi:) Egyszerűen imádom, ahogyan újra és újra mesterien megalkotott gondolatokon és érzelmeken keresztül láthatunk Edward fejébe. Az élmény,h elszakadsz a világtól arra az 5percre, amikor végre leülsz a friss elé, leírhatatlan kábulatban tellik el, mely nélkül már el sem tudnám képzelni a napjaimat. Egy új világba adsz betekintést, ahol mindig győz, győzhet a jó. Köszönöm ezt annyiszor, ahányszor egy magamfajta megszállott megköszönni tudja a varázslatot, amit írásaid adnak!
pussy:
Nessie

Jenny írta...

Csatlakozom az előttem szólókhoz mindenben!!És én is izgatottan várom mi lesz a folytatás?!Üdv Jenny

Gina írta...

Bocs hogy eddig nem írtam.
Te nem csak írni tudsz fantasztikusan de rajzolni is...
Amúgy jó lett ez a rész is.

-Puszi-

Névtelen írta...

Hú ez megint szuper lett, tudod én kimaradtam a múltkori negatív kritika miatti felháborodásból és reakciókból, mert csak most jutottam géphez, de az a véleményem, hogy az ilyeneket, csak el kell olvasni, aztán elfelejteni. Szerintem ezekből nagyfoku irigység is szól, mert én úgy gondolom, ha valakinek nem tetszik nem kell elolvasni. De az elég furcsa, hogy valaki minden írásodat elolvassa, majd után leszólja... Tudod én elég nagy könyvfaló vagyok, de én is voltam már úgy, hogy az éppen legjobban sztárolt író könyvét a tizedik oldal után letettem, mert nem tetszett, de tiszteletben tartottam azokat, akik viszont áradoztak róla. Én már nem éppen a tizen-huszon éves korosztályhoz tartozom, de mégis elvarázsol ahogy írsz, és szerintem sokunkkal együtt szinte remegő gyomorral várom minden részét az írásaidnak. (Nálunk a cégnél már szabályos "alkonyat-mánia" tört ki, és az írásaid is köznyelven forognak.) Meríts erőt a sok kedves és biztató hozzászólásból és véleményből, hidd el nagyon sokunknak okozol kellemes és varázslatos perceket. Kellenek az ilyen "mesék", ebben a rohanó és szörnyűségekkel teli világban, jó hogy vannak akik még tudnak és mernek álmodozni. Ne haragudj a kicsit hosszúra sikerült véleményhez, bár én nem szoktam kommentezni, de úgy gondoltam tudnod kell, hogy sokan vagyunk akik "csak" olvasunk, és várjuk mindig az újabb csodát. Remélem még sokáig mindennapi elfoglaltságot fogsz jelenteni nekünk, és nem hagysz minket Edward és Bella nélkül sem. Sajnálom hogy nemsokára vége a MS-nek, de remélem folytatod a LE-t és jó lenne ha megírnád majd utána az Eclipse-t is, igaz tudom, hogy ez iszonyu munka, de talán reménykedhetünk. Addig is várjuk "meséidet". Kitartást és sok fantasztikus ötletet kívánok hozzá! Zsófi

Alice23 írta...

jajj, alig várom a kövi fejit! imádtam ezt is. most megyek a tündérmeséhez
puszi, édes

Névtelen írta...

Benina!

Kevesebb mint egy hete találtam meg az oldalt amikor csalódottan vettem tudomásul hogy az írónő nem fejezte be a könyvet egy hónapja kezdtem el olvasni az első részt azóta amint van egy kis szabadidőm csak ezt olvasom. De mióta elkezdtem a Te írásaidat olvasni már nem izgat hogy Meyer nem fejezte be! Nagyon tetszenek az írásaid, szinte észre sem veszem hogy különböző lenne Meyertől. Gratula az eddigiekhez, kíváncsian várom a többit is:)
Gina

benina írta...

Melinda, felismerem :D

Nessie, köszönöm neked a kedves szavaidat! Mindig írsz nekem valami újat, nagyon jólesik! :D

Jenny, köszi, h olvasol, ma este már friss megint :D:D

Gina, köszönöm, és örülök, h újra láthatom a nevedet :D


Zsófi, nagyon jókor jött ez a vallomás:D Iszonyat jólesett nekem!! Közönöm, és azt is, h csöndesen olvasol te és a társaid, akiknek külön üdvözlet a cégnél :D:D

Alice, tündér vagy írásban és élőben egyaránt:D Köszi, h megtisztelsz a figyelmeddel :D

Kedves másik Gina! :D
Mindig örülök, ha egy lapon említenek Meyerrel! Nagyon köszönöm neked :D

Ölelek mindenkit:
- benina -

anibella. írta...

Kedves benina!
Biztosan emlékszel, hogy nagyjából egy hete megkerestelek, hogy írd át ha lehet a linkemet a cserében a dream-of-a-girl.gportal.hu-ról a twilightworld.tk-ra. Sajnos felmerült egy-két probléma (pl. a hírdetőbanner, ami sokmindenkit zavar /köztük engem is/; a favicon és honlap "szolgen", amit nem lehet megváltoztatni; és a dot.tk kimaradása.), ezért kérném először is a bocsánatot, másodszor pedig, hogy visszaírd a régi linket /dream-of-a-girl.gp/. Terveim szerint már nem lesz megváltoztatva többször, és remélem nem lesz több gond velem.
Ha megteszed, kérlek szólj, és cserében hírdetlek a fejlécen a csíkon. Előre is köszönöm!
És mégegyszer bocsánat a felesleges munkáért!

Csodálatosan írsz!

anibella.
dream-of-a-girl.gp